Az örök kérdés a haskötők használatáról — amiben talán sohasem lesz egyetértés

Én sem fogok tudni egy általános érvényű válasszal szolgálni. De egy gondolatmenetet és a szakmai tapasztalataimat szívesen megosztom veletek.

Honnan ered?

Egészen messziről kezdeném, a 16. századtól, a fűzők megjelenésétől. A fűző eleinte státuszszimbólum volt, viselése csak a felsőbb osztályok hölgyeinek a kiváltsága lehetett, utána terjedt el szélesebb körökben. Bizony még a férfiak szekrényeiben is meglapultak ezek a kényelmetlen ruhadarabok. A gyógyítók és orvosok fűzőről alkotott véleménye már ebben az időben is erősen megosztó volt. A támogatókkal szemben voltak szakemberek, akik egyenesen öngyilkosságnak titulálták ezeknek a szorítóknak a hordását.

XIX. századi kutatók már tanulmányokkal bizonyították, hogy a fűzők viselése gerincferdülést, emésztési zavarokat és méhsüllyedést okoztak, tartós viselésük pedig jelentősen gyengítette a has és a hát izomzatát.

Így a fűzők divatja leáldozott. Ugyan újabban reneszánszát éli a pólón kívül hordott fűző, de ez már nem azt a hatást fejti ki a testre, mint a régi fűzők. Jöttek viszont az alakformáló fehérneműk az extra karcsú megjelenés ígéretével.

De hogyan és milyen áron?

Pár hete magam találkoztam egy lánnyal a tanfolyamomon, aki egy alakformáló fehérneműtől kapott trombózist, kicsi gyermeke mellett. Ezért is tartom fontosnak, hogy tájékozódjunk a lehetséges következményekről is.

A hasleszorító fehérnemű viselése közben a hasüregre nehezedő extra nyomás miatt romlik a megfelelő véráramlás, amely viszerek, viszérgyulladások, trombózis, sőt, aranyér kialakulásához is vezethet. Lassul az anyagcsere, ezért az emésztés felborulhat, haspuffadás és reflux is jelentkezhet. Ha lassul az anyagcsere, annak nem csak a tápanyagcserénk issza meg a levét, hanem az izmaink is. Tartós viselésük lustítják a has- és a hátizmokat is. A túl szoros fehérnemű negatív hatásai a bőrünk állapotán is jelentkezhetnek. Irritálhatja a bőrt és a várandósság alatt megsérült, repedezett, striákkal teli bőrfelületet még jobban károsíthatja.

És akkor mi a helyzet a haskötőkkel?

Ha belegondolunk, a haskötők viselésének célja semmivel sem másabb, mint a fűzőnek vagy az alakformáló fehérneműnek, ha az esztétikai oldalát nézzük. Ha csak azért gondolkodsz a viselésén, hogy laposabb legyen a hasad, akkor a fent leírtakra hivatkozva én biztos, hogy más megoldást javasolnék. Mert a hatásmechanizmusa viszont ugyanaz.

Vannak ugyan az egészségügyileg indokolt esetek, amikor kifejezetten jó a haskötő viselése, de csak pár hétig. Ilyen lehet egy hasi műtét vagy a császármetszés, mert elősegítheti a heggyógyulást és viselésével kímélhetjük a műtött területet, mikor a picit felemeljük, hordozzuk. De tényleg csak pár hétig. Utána jöhet a fokozatos terhelés, megkezdődhet az izomzat regenerálása.

Mindig elgondolkodtat, amikor azzal jön valaki a tanfolyamomra, hogy neki a haskötőben való tornázást javasolták. Igen, az elsődleges szempont egy kezdődő vagy már meglévő köldöksérv esetén is, hogy ne romoljon a helyzet. De az nem megoldás, hogy haskötőben kezdjen el tornázni és olyan feladatokat csináljon, amelyeket ha haskötő nélkül kivitelezne, akkor bármikor kizáródhatna a sérve. A megoldás ebben az esetben is az, hogy haskötő nélkül, helyes technikával, helyes feladatokat és mozdulatokat gyakoroltassunk vele, teljes biztonságban.

És van még egy alkalom, amikor én is ajánlani szoktam a haskötők viselését. Ez pedig az áldott állapot, legyen ez az első vagy akár a többedik, mert abban az esetben nagyobb az esélye annak, hogy már eleve van egy hasfali sérülés. A hasizmok terhelhetősége is véges. Elfáradnak. Várandósság alatt főleg. Ilyenkor, ha nincs alkalmunk pihenni, inkább kössük meg azt a pocakot, kímélve ezzel a gerincünket és a gátizmainkat.

Összefoglalva tehát, mint a test épségéért elkötelezett rekreációs szakoktató jónak tartom, hogy létezik haskötő, mert mint láthattuk, vannak helyzet, amikor indokolt a viselése. De nem javaslom, hogy ez az indok csupán az esztétika legyen. Azért dolgozzunk meg mi magunk, mert milyen jó, hogy megtehetjük! Az izmainkat nem kímélni, hanem dolgoztatni kell.

A mozgás maga a szabadság, a felszabadulás, ami testi és a lelki egészségünket biztosítja. Legyen a mindennapi életünk része épp úgy, mint a munka, az étkezés, a pihenés vagy egy mosoly, hogy ez utóbbiból egyre több és több legyen!